Szögezzük le: Magyarországon biztonságos és jó minőségű az ivóvíz. A víz jó, a csapok és a szerelvények a lakásokon belül többnyire szintén: mégis elmondható, hogy a csapból folyó víz nem mindig ideális. Mi lehet ennek az oka?
Sokan gondolják azt, hogy a csapvíznél nincs jobb. Hiszen világszinten is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, beleesünk abba a pár százalékba a Földön, akik azzal büszkélkedhetnek, hogy a házainkban csapok vannak, és onnan iható víz folyik. Legalábbis ez így volt a múltban, mielőtt még a vezetékek 50-100 éveket álltak volna a föld alatt.
Ólomsúlyos kérdés
Elképesztően magas számú, majdnem egymilliós lakosság él olyan házban, háztömbben, lakókörnyezetben, ahol a csövek ólomból készültek. Azokon a környékeken, ahol a csővezetékeket régen építették ki (és most nem kizárólag a történelmi negyedekről beszélünk), a régi idők elvárásai más építési- és anyagtechnikát követeltek. Azonban az építés óta a tudomány több anyagról mutatta ki, hogy káros hatással vannak a szervezetre.
Az ólomtartalmú vezetékeket például nem használják már építkezéshez, mivel belőlük kioldódik az ólom: előáll az ólomszennyezés. Ez persze függ a víztől, a szerelvények minőségétől is. A legrosszabb az egészben, hogy ezt sokszor a víz színén, illatán, ízén nem lehet megérezni, ezért évekig ihatja az ember a szó szerint mérgező vizet anélkül, hogy tudna róla.
Az ólommal szennyezett ivóvíznek rettentő rossz hatása van az egészségre: kisgyermekek és várandós nők számára kimondottan szokták is javasolni a víz vizsgálatát az otthonukban, mivel a magzati korban és a csecsemőknél mentális betegséghez vezethet az ólomszennyezés. Felnőtt korban sem kimondottan szerencsés, hiszen tartós vitaminhiányt okozhat elő azáltal, hogy a legszükségesebb tápanyagok felszívódását blokkolja a szervezetben.
Kortyolna egy nagyot az uszoda vizéből?
Nem csak az ólom okozhat gondot: a víz tisztítására használt klór vezetéktől függetlenül minden pohár vízben jelen van, és ez sem tesz jót az egészségnek. A klórozás mennyisége és minősége nagyban függ az adott környék vizétől, de a hálózat kialakításától is: például, ha nagy a vízhálózat, akkor ott több fertőtlenítő folyik. A vizet ki lehet pezsegtetni, ahogy azt gyermekkorunkban tettük, de a klór szaga és íze ekkor is benne marad a pohárban.
Jó ideje közismert tény, hogy napi 2-4 liter folyadék nélkül nincs egészséges szervezet. Enélkül még a legdrágább fogyókúrás csodaszerek, a legjobb vitaminok is csődöt fognak mondani. Sokan azért nem isznak eleget, vagy azért isznak cukros üdítőket, teákat helyette, mert túl macerásnak érzik a vízivást: hiszen vagy palackban veszi az ember, vagy olyan ízű, mintha véletlen beleivott volna az uszoda vizébe.
Tiszta víz a láthatáron!
Az nyilvánvaló, hogy az ólmos és a klóros vizet is ki kell zárni, ha az ember nem akarja a saját, illetve gyermeke, vagy születendő kisbabája egészségét veszélyeztetni. De nem megoldás, ha a klóros vizet palackos ásványvízzel, vagy cukros üdítőkkel váltjuk fel. Valamit tenni kell, hogy egy olyan arany középutat találjon, amiben még élvezi a magyarországi természetes vizek előnyeit, de emellett nem mond le arról a tisztaságról, ízről és egészségről sem, amilyen minőségből szívesen fogyaszt az egészséges életformának megfelelő mennyiséget.
Akkor jár a legjobban, ha víztisztítót használ, ami a csapvizet teszi ihatóvá, egészségessé, anélkül, hogy rengeteg vizespalackot kellene hazacipelnie, tárolnia, majd végül a szemétbe dobnia. Erről fog szólni következő cikkünk!